ladybird

3+3 az 6. 2*2 pedig 4,bár mint tudjuk néha 5 is lehet. Az alapvető matematikai képletekkel tisztában vagyok,de mi lesz az eredmény,ha összezársz két, egymást nemigazán kedvelő kamaszlányt egy uszoda előcsarnokába némi meggyes sütivel?Annyit elárulhatok,hogy aznap nem tudósítottak cicaharcról a helyi lapok,gyilkosság sem történt...

Így utólag bevallhatom,nem úgy alakult az az időszak,ahogy vártam.Mindig is a megszokás rabjaként éltem,már gyerekként is tipikusan az az ember voltam,aki frászt kapott akár a legkisebb változástól is.Nem épp szerencsés tulajdonság,de ez van.Reklamálni pedig ugye a gyártónál lehet.

A gimnázium nehezen indult.Nem a tanulmányi eredményekkel volt gond,de majrés gyerek lévén nem voltam egyszerű eset. Már az első reggelen totálisan beparázva indultam el,délután pedig csapkodva,ingerülten mentem haza,mondván ez egy szar hely,nem akarok ide járni.Az osztály bunkókkal van tele,itt nem lesznek barátaim.Bezzeg a régi iskola milyen jó volt,hiányoznak is a barátaim...No igen.Ezzel csupán annyi a bibi,hogy az általános iskolás pályafutásom sem épp könnyen indult barátkozás ügyileg.Egy szó mint száz,a reggeli gyomorgörcs nem éppen a legjobb társ útban az iskola felé.Persze mondanom sem kell,ahogy teltek a hetek,úgy egyre jobb lett a helyzet.Szereztem barátokat,bekerültem a menő bandába,bár ennek ellenére sokszor úgy éreztem,hogy valami azért mégis hiányzik és ez az egész nem az igazi.Ezeket a gondolatokat igyekeztem elhessegetni,így mondhatjuk azt,hogy tiszta Hawaii lett az élet,a kezdetekhez képest legalábbis minden okés volt.Vagyis az lett volna,ha nem idegesített volna egy gukkeres kiscsaj az első padból.Jesszus,ha láttatok már idegesítő embert,akkor szorozzátok fel ezerrel...akkor talán kiderül,hogy mennyire volt fura az a csaj.Ha nevettünk hátrafordult és lepisszegett minket,ha viccelődtünk hátrafordult és lepisszegett minket.Ha bármi jó dolgot csináltunk ő mit tett?Meglepő módon hátrafordult és lepisszegett minket.Maradjunk annyiban,hogy nem sok öröme volt akkoriban,barátkozni nem barátkoztak vele a többiek.Kolis volt,de másik koliban lakott,így a többi hasonszőrű lánnyal sem voltak közös élményei.Szar dolog,de úgy voltam vele,hogy nem kell elrontani más örömét.Hiába,a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni,a kamaszok még inkább...

Október közepén meglepetés érte az osztályt.Elkezdtünk uszodába járni,amolyan plusz tesi óra gyanánt.A szerdai délutánok így úszással fejeződtek be,ami nem volt olyan rossz,sőt én kifejezetten szerettem.Az osztályban viszont nem mindenki örült ennek.Mily meglepő ha azt mondom,leginkább a csajok lázadoztak a dolog ellen,és természetesen mindenféle csellel igyekeztek kibekkelni az úszás órákat.A gimis csajok pedig rafináltak tudnak lenni…A tanár bácsinkon viszont nem lehetett kifogni.Aki nem hozott felszerelést,vagy egyéb,bármilyen más oknál fogva nem tudott/akart úszni,annak is el kellett menni a csoporttal az uszodába és megvárni a 2 órás foglalkozás végét.Ilyen formán amolyan bónusz jutalomként az uszoda előcsarnokában ülve kellett nézni a többieket az üvegfalon keresztül.Talán senki nem lepődik meg,ha azt mondom,hogy ennél unalmasabb elfoglaltságot keresve sem lehetett volna találni.Ráadásul hogy ne legyen olyan egyszerű az élet a tanárbácsi időnként ránézett a lazsálókra,nehogy idő előtt hazamenjenek.Cseles fickó,nem lehetett kifogni rajta.Így a csajok,akik vásárolgatást és egyéb jónak kikiáltott tevékenységeket terveztekdélutánra hoppon maradtak.

Az egyik szerdai napon úgy alakult,hogy én sem úsztam.Békés olvasgatásra,zenehallgatásra gondolva huppantam bele a kemény fa padok kényelmetlenségébe,mikor a szemem sarkából látom,hogy az idegesítő csaj felém tart.Rosszat sejtettem,félelmem pedig beigazolódott:ő sem úszott.De mi volt a „legjobb” az egészben?Csak annál az egy padnál volt már szabad hely,ahol én is dekkoltam.Magamban persze szitkozódtam,de a kérdésre,hogy leülhet-e igennel válaszoltam,elvégre nem bunkó gyereket neveltek a szüleim.Próbáltam tudomást sem venni róla,de láthatólag ő is feszengett,szerintem egy veszett kutyákkal teli ketrecben is szívesebben lett volna abban a pillanatban.A szituáció akkor kezdett érdekessé válni,amikor a gyomrom nem épp halkan jelezte,hogy táplálék kell...MOST...AZONNAL...Előkaptam a táskámból a kajás csomagom,amiben már csak pár darab meggyes süti volt.Mivel tényleg nem vagyok neveletlen,és a csaj felől is hasonló hangok jöttek, megkérdeztem,hogy kér-e sütit.Igen,van az az éhségi állapot,amikor már nem nézed,hogy kitől jön a kaja,csak az számít,hogy jön,mert tudod,még legalább 2-3 óra mire hazaérsz,addig pedig az éhhalál fenyeget.Ráadásul tényleg finomnak ígérkező falatokról volt szó (köszi anyu!).Talán ez lehetett az oka mindannak,ami ezután következett.Ránk ugyanis oly módon hatott ez a meggyes finomság,mint az alkohol.Egyből megeredt a nyelvünk és beszéltünk mindenféléről,de legfőképp magunkról.Megtudtam honnan jött,mit szeret,mi az,ami igazán érdekli.Elmesélte,hogy már nagyon ki akart szakadni abból a közegből,ahol addig iskolába járt,ezért nagyon várta a gimit.Beszélt a faluról,ahol él,a kollégiumról és a nevelőnőkről,a szüleiről,testvéréről,barátairól.Én is beszámoltam neki sok dologról magammal kapcsolatban.Elmondtam olyan dolgokat is,amiket nem feltétlenül elsőre osztunk meg másokkal (anya,mi a fene volt abban a sütiben????).Az egész nyílt volt és őszinte,ami a korábbiakra visszatekintve egészen érdekes,sőt,rémisztő volt számomra.Nem értettem,hogy miért fogadott hirtelen a bizalmába,mint ahogy azt sem,hogy én mi a francért tettem ugyanezt.De azon a délutánon kiderült,hogy egészen sok közös dolog van bennünk,mind érdeklődésben,mind pedig jellemvonásokban.Igen,jellemvonásokban is.A beismerés fájt,de legalább annyira voltam idegesítő,mint ő,aki legalább olyan vidám és belevaló csaj volt,mint én...Tudjátok mit?Életem legszuperebb délutánja volt ez!És tudjátok mi volt benne a legklasszabb?A MÁSNAP...de az a másnap egyszerűen frenetikus,ultragigamegajó volt.Már két hónapja jártunk iskolába,de a másnap reggel volt az ELSŐ olyan nap,amikor vidáman ébredtem,és nem zavart,hogy iskolába kell mennem,mert elmúlt a hiányérzet és mert tudtam,hogy találtam egy embert,aki miatt érdemes lesz bemenni.Találtam egy embert,aki így akaratlanul is a barátom lett…

És hogy legyen a történetnek egy kis aktualitása is:a sztoriban említett idegesítő gukkeres leányzó már 15 éve a legjobb barátnőm és nem cserélném el senkiért,semmiért.Azóta ha szóba kerül ez az egész jókat nevetünk rajta,és kétféle konklúziót vontunk le:1. Az élet néha tényleg érdekes helyzeteket produkál. 2.A meggyes kosárkák olykor varázserővel bírhatnak...